A szakácsfiúk helyesek

Hi there,

Mennyirede régen nem alkottam itt… lehet nem csoda, heti 70 óra munka után… Összefoglalva az utóbbi pár hetet, elég eseménydús volt így is. Ajjajjj, így nehéz emlékezni, tényleg rendszeresebben kéne írni.

Az utóbbi beírásom után pár órával elvesztettük a drága szeretett kocsinkat (RIP), szóval most újat keresek, ami immáron csak az enyém lesz, életem első imádott szerelme. Lehet, hogy nem fogom tudni majd itt hagyni, és vele maradok.

Hogy szociális oldalról közelítsem meg kint tartózkodásom, és kicsit belemenjek az itteni szocio-kultúrális viszonylatokba, megfigyeléseim és tapasztalataim alapján az egyik legnagyobb sokk ezen a területen ért.

Átlag életkor családalapításhoz: Házasság+Gyerekek: 18-23 év között Szóval az amcsiknál nem nagy téma az MTV-n menő Tinimamik műsor (gondolom). Bemegyek a boltba, jön velem szembe a 18-20 éves anyuka a 3 kölyökkel, meg a tetkós-tar barátjával/férjével, aztán 3 méterrel később a következő kis fiatal család. Megyek dolgozni, az általam 23 évesnek ítélt housekeepinges lányka a 13 éves fiával és 8 éves kislányával…najó asszem lehet, hogy csak fiatalos, és nem 23 éves… A supervisorom, a 4 gyerekével 32 éves létére, a telefonos csajszi, 21 éves 2 gyerekkel. Miről beszélünk? Mikor élnek ezek? Normálisak? Vagy csak én vagyok lemaradva a „28 éves korom után kell gyerek” gondolkozásommal? Ha valakinek még 24 évesen sincs férje, az már nagyon ciki lehet.

Továbbgurítva a gondolatot… mégis jól élnek, kevés a fősulit/egyetemet végzett fiatal, mert az államok nem támogatják anyagilag a továbbtanulást, így csak az tanul, aki megteheti, és van fölös $10 000-ja egy évre, amit befektethet tudásba. Ennek ellenére nincsenek anyagi gondjaik, és 20 évesen is simán felnevelnek pár gyereket jó körülmények között. Bár beszéltem egy sráccal, aki azt mondta, hogy a piramisnak kezd eltűnni a középső része, és már nincs középosztály, csak a szegények és gazdagok… Az amcsiknak szükségük van az okos emberekre, és mivel itt nem annyira sokan tehetik meg a továbbtanulást, nagy igényt tartanak a külföldről érkező értelmiségiekre (ezért is vagyok itt).

Voltam túrázni a Sziklás hegység egyik részén, ami annyira hatalmas, és annyira gyönyörű, hogy azt látni kell, leírni nem lehet. Néha mondjuk kicsit megijedtem, amikor mellettem csak egy párezer méteres szakadék volt, és megcsúszott a homokos talaj alattam, de még élek és virulok, túlságosan is. Nem vagyok az a túrázgatós fajta, főleg az alsós kötelező erdőben ösvényeken piros jel követős osztálykirándulások utáltatták meg velem, de asszem itt sokat fogok menni mindenfelé. Gyertek, ha tudtok, annyira JÓÓÓ!

A hotelben meg minden nap történik valami izgi a munkám során, nem engedhetem meg, hogy leizzadjak, ezért ’Secret’ dezodort használok (najó, ezt csak ezért írtam ide, mert a mondat első fele elég reklámosan hangzott). Annyi emberrel találkozom, és ismerkedek, hogy eddig nem is gondoltam volna, hogy egyáltalán szociális vonalak is folynak ereimben… Mindenesetre majd elkezdem számolni, hogy naponta hányszor jön ki a számon, hogy „Good Morning”, mert ha óránként nem mondom el ötvenszer, akkor egyszer sem.

Ami érdekes lehet, hogy egy szellemszállóban dolgozom, az egyik vendégnél, akinél voltam reggel felvinni a rendelését, előző este 2 szellem járt (a hotel alapítója meg a felesége nyilvánvalóan – vagyis szerintem-). Mindig ezt csinálják, mások is panaszkodtak már rájuk, meg néha történnek furcsa dolgok a hotelben (mégiscsak 1800-as évekbeli). Szóval ez a nő egy nagy kalapos urat meg egy kosztümös hölgyet látott a fürdőszobában. Petra meg mesélte az eset előtt 2 nappal, hogy a reservation-ös munkatársát hívta egy vendég, hogy szobát szeretne foglalni, aki felajánlott a nőnek egy szobát, de oda nem akart menni, mert előző alkalommal kizavarta a szellemasszony a szobából. Meg ma is beszélgettem erről az egyik supervisorommal, és ő mondta, hogy a vendégek sokszor mondják, hogy lehűl hirtelen a levegő a szobában egy pár percre, meg hasonlók…

Csütörtökön voltunk partizni (másnap reggel 6-tól dolgoztam), elég durva helyen voltunk, az emberek meg egyenesen gázak voltak. A képen látható helyen voltunk, és tényleg létezik olyan, hogy mindenki tudja a tánclépéseket, és letáncolnak egy koreográfiát  Holnap is megyünk!!

Sütöttem amerikai palacsintát teljesen egyedül! Szemléltetésként úgy fényképeztem, hogy a juharszirup és a strawberry-peanut butter is benne legyen és meglegyen az érzés.