Dobozoskóla a fridgeből

Az elmúlt hét eseményei:

1. Reggeliztem Dunkin Donuts-ot! Kifejezetten Ritának küldöm az információt.

2. Van netünk a lakásban is! wohooo

3. Megérkezett a bankkártyánk! Végre tudok majd ágyat rendelni, meg telefont…

4. Vettünk egy kocsit! VÉGRE. Piros Pontiac Grand Am 95’ös sportkocsit. Nagyon durva, 3100as motor van benne, 190 lóerős! :D nem mintha nekem annyira sokat mondana (…de gondolom ez jó, mert a srácok el vannak tőle ájulva). Mintha megváltozott volna az életünk, nem kell túráznunk az autóutakon, hogy egy kis élelemhez jussunk; nem kell megalázkodnunk a 16 éves luxus kocsikkal járó tinik előtt (hogy gyalogolunk) és még az egyre növekvő kalóriákat sem kell ily módon elégetnünk.
Ezt a kocsit otthon kb 3-4-szereséért tudtuk volna megvásárolni. Amúgy a kocsik brutál olcsók, egy otthon luxuskocsinak számító autó már kb 3-4 milláért a tied. (Pl egy új Ferrari –legalábbis úgy láttam $20 000 volt kiírva)
Ja, és imádom vezetni a drágát, mert csak kormányozni kell kb.

5. Keményen dolgozunk! Láthatjátok milyen fenszi egyenruhám van, már csak olyan kép kéne, ahol tolom a telepakolt kocsit a sok király kajával.

-Amúgy mivel minden ételt, italt kívülről kell tudnunk, látásra kell tudni mi az, beszélni kell tudnunk róla (íz), ezért még kóstoltatnak is minket. A mai kostoló „High Mountain Breakfast” és „Breakfast Quesadilla with Taos Potatoes” volt.
Hozzáteszem, ez a room service nem annyira egyszerű, mint első látásra. Úgy képzeltem, hogy felkapok egy kocsit, megmondják melyik szobába vigyem, kicsit vigyorgok, jattot kapok, aztán jöhetek vissza. Jajj, kis butuska Nati, hogy is gondoltad?! Ott kezdődik, hogy nekem kell megcsinálni az asztalt-kocsit- (tudni kell, hogy milyen kajához mit kell a kocsira tenni: vaj, jam-ek, mindenféle szósz, tányérok, innivalók, stb…, a kajáról tudni kell, hogy mi van benne, összetétel – pl van egy lazactál, amin 3 fajta lazac van, és meg kell mutatni a vendégnek, hogy melyik a Gravlox, Pastrani, Margarita, ami nem is lenne gáz, csak mindegyik ugyanúgy néz ki, na mindegy, a többiek azt mondták, hogy ők tippelni szoktak :D). Na és ekkor még nem is kezdődött el semmi, felmegyünk a szobába, és ez a legjobb, megcsinálni asz asztalt, beszélgetni a vendéggel, kiszolgálni, stb… Ma egy 4 éves kisráchoz meg a babysitteréhez is felmentünk, a kissrác ült a 2 méteres óriási ágyon, épp a Scoby Doot nézte a síkképernyős óriáskijelzős TV-n, mi meg a TV előtt set-up-oltuk az asztalt, és beszólt, hogy nem látja a TV-t, siessünk. Tök jól beszélt angolul :D

A legelső munkanapomat hajnali 2:30-kor kezdtem, és aznap 6 szobába gurultunk be az amcsi trainer sráccal :) Mint kiderült, mivel ’am’ műszakban vagyok, fél évig szívni fogok, vagyis minimum heti kétszer fogok vámpírasszony lenni.

A szálloda területe olyan nagy, hogy különböző épületekbe nem gyalog kell vinni a rendeléseket, hanem kis golf kocsi méretű elektromos kisautókkal kell a kaját szállítani a távolabbi pontokra (mivel van jogsim, majd én is zúzom velük). Ma pl egy olyan lakosztályra mentünk, ami ugyan magánkézben van (1 milliárd dolláros lakás), de a hotelhez tartozik (mert a szállodától lett felvásárolva). Nyilván nem adott jattot a luxuscica, sőt csak az előtérig engedett be, szóval még megnézni sem tudtam, hogy nézhet ki egy egymilliárd dolláros lakás L A másik hely, ahol ma voltam a ’South Penthouse’ melletti szoba volt. A South Penthouse azért híres, mert itt szállt meg Bush és Obama elnök úr is.
A képet valami mások blogról loptam, de pont itt dolgozom (illetve van egy másik room service központ, ami a tó másik oldalán lévő épületben található).