Dobozoskóla a fridgeből

Az elmúlt hét eseményei:

1. Reggeliztem Dunkin Donuts-ot! Kifejezetten Ritának küldöm az információt.

2. Van netünk a lakásban is! wohooo

3. Megérkezett a bankkártyánk! Végre tudok majd ágyat rendelni, meg telefont…

4. Vettünk egy kocsit! VÉGRE. Piros Pontiac Grand Am 95’ös sportkocsit. Nagyon durva, 3100as motor van benne, 190 lóerős! :D nem mintha nekem annyira sokat mondana (…de gondolom ez jó, mert a srácok el vannak tőle ájulva). Mintha megváltozott volna az életünk, nem kell túráznunk az autóutakon, hogy egy kis élelemhez jussunk; nem kell megalázkodnunk a 16 éves luxus kocsikkal járó tinik előtt (hogy gyalogolunk) és még az egyre növekvő kalóriákat sem kell ily módon elégetnünk.
Ezt a kocsit otthon kb 3-4-szereséért tudtuk volna megvásárolni. Amúgy a kocsik brutál olcsók, egy otthon luxuskocsinak számító autó már kb 3-4 milláért a tied. (Pl egy új Ferrari –legalábbis úgy láttam $20 000 volt kiírva)
Ja, és imádom vezetni a drágát, mert csak kormányozni kell kb.

5. Keményen dolgozunk! Láthatjátok milyen fenszi egyenruhám van, már csak olyan kép kéne, ahol tolom a telepakolt kocsit a sok király kajával.

-Amúgy mivel minden ételt, italt kívülről kell tudnunk, látásra kell tudni mi az, beszélni kell tudnunk róla (íz), ezért még kóstoltatnak is minket. A mai kostoló „High Mountain Breakfast” és „Breakfast Quesadilla with Taos Potatoes” volt.
Hozzáteszem, ez a room service nem annyira egyszerű, mint első látásra. Úgy képzeltem, hogy felkapok egy kocsit, megmondják melyik szobába vigyem, kicsit vigyorgok, jattot kapok, aztán jöhetek vissza. Jajj, kis butuska Nati, hogy is gondoltad?! Ott kezdődik, hogy nekem kell megcsinálni az asztalt-kocsit- (tudni kell, hogy milyen kajához mit kell a kocsira tenni: vaj, jam-ek, mindenféle szósz, tányérok, innivalók, stb…, a kajáról tudni kell, hogy mi van benne, összetétel – pl van egy lazactál, amin 3 fajta lazac van, és meg kell mutatni a vendégnek, hogy melyik a Gravlox, Pastrani, Margarita, ami nem is lenne gáz, csak mindegyik ugyanúgy néz ki, na mindegy, a többiek azt mondták, hogy ők tippelni szoktak :D). Na és ekkor még nem is kezdődött el semmi, felmegyünk a szobába, és ez a legjobb, megcsinálni asz asztalt, beszélgetni a vendéggel, kiszolgálni, stb… Ma egy 4 éves kisráchoz meg a babysitteréhez is felmentünk, a kissrác ült a 2 méteres óriási ágyon, épp a Scoby Doot nézte a síkképernyős óriáskijelzős TV-n, mi meg a TV előtt set-up-oltuk az asztalt, és beszólt, hogy nem látja a TV-t, siessünk. Tök jól beszélt angolul :D

A legelső munkanapomat hajnali 2:30-kor kezdtem, és aznap 6 szobába gurultunk be az amcsi trainer sráccal :) Mint kiderült, mivel ’am’ műszakban vagyok, fél évig szívni fogok, vagyis minimum heti kétszer fogok vámpírasszony lenni.

A szálloda területe olyan nagy, hogy különböző épületekbe nem gyalog kell vinni a rendeléseket, hanem kis golf kocsi méretű elektromos kisautókkal kell a kaját szállítani a távolabbi pontokra (mivel van jogsim, majd én is zúzom velük). Ma pl egy olyan lakosztályra mentünk, ami ugyan magánkézben van (1 milliárd dolláros lakás), de a hotelhez tartozik (mert a szállodától lett felvásárolva). Nyilván nem adott jattot a luxuscica, sőt csak az előtérig engedett be, szóval még megnézni sem tudtam, hogy nézhet ki egy egymilliárd dolláros lakás L A másik hely, ahol ma voltam a ’South Penthouse’ melletti szoba volt. A South Penthouse azért híres, mert itt szállt meg Bush és Obama elnök úr is.
A képet valami mások blogról loptam, de pont itt dolgozom (illetve van egy másik room service központ, ami a tó másik oldalán lévő épületben található).

Kínok és Szenvedés....najó, csak vicceltem, helyette: AWESOMENESS!

Hazaérkezés az első napról a Broadmoorból, cuki ruha ledob, irály a konyha, amerikai palacsinta juharsziruppal és kólával be a gyomorba. Nagyjából így nézett ma ki a vacsi, tegnap egy Domino’s pizza is befigyelt. Súlyban lineáris növekedés mutatható ki a tömeg-junk food függvény diagramban.

Akkor nem megyek sorban, csak írom, ami beugrik jó szokásom módjára.
- A nap híre: Találtam egy Colorado rendszámtáblát egy árokban, nagyon menő, de remélem ilyenért nem sittelnek le (most a szobámban támasztja a falat).

Első nap a Broadmoorban:
(((Szerencsésen 7:45 helyett be is értünk 8:00-ra, mert a taxi 40 perc alatt ért ki hozzánk (a 20 helyett), a shuttle service pedig a mi lakásunkig nem jött ki, mert mi különcködünk a többi magyartól és egy magyaroktól elzárt területen élünk sok kis feka gyerek között. De végül nem volt gáz egyáltalán.))) uuunncsiiiii

Na, hát rátérve a hotelre, nem olyan sz*r, asszem király!, van a szálloda területén egy hatalmas tó, mögötte a hegység, mellette egy beláthatatlan golfpálya (tényleg nem láttam a végét – jó mondjuk ki tudja mi volt a 3. domb mögött). Van vagy 3 vagy 4 épület, ahol csak a szobák vannak (747 db) + spa, éttermek, bárok, és szerintem nagyon hangulatos a berendezése, kellemes muzsika szólt a bárokban, éttermekben (mármint tényleg jó! – de csak nekem tetszett, teljesen megnyugtatott és ellazított :D -), egy rendes nagy szökőkút a lobbiban, óriási pipálós karszékek mindenhol (vagy ezt hogy hívják). A lakosztály 3000 $ egy éjszakára, az átlag vendég 600$ ~120 000 Ft-ot költ naponta, a kilátás FELBECSÜLHETETLEN.

Nagyon sok összehasonlítási alapom nincs a magyar 5 csillagos szállodákhoz képest, viszont amiket eddig láttam, hogy azért egy nagy budapesti luxusszálloda felvehetné a versenyt egy Broadmoorral minőségileg (mármint ahhoz képest, hogy ez a hotel az USA-ban mennyire elismert) (remélem semmi Broadmoor HR-es nem olvassa a blogom). Területre hatalmas, és gyönyörű, és nagyon nagyon nagyon tetszik, szóval ezzel egyáltalán nem lehúzni akarom, csak észrevétel. Sőt, egyelőre tervezem, hogy visszajövök, bár még dolgozni sem kezdtem el.

Jó, Colorado Springs tényleg nem az az ’eldobomazagyam’ Amerika nagyobb városokkal összehasonlítva, és amiket a CSI NY, Las Vegas-ban látunk (ez inkább Desperate Houswives :D), … sőt általában az utcán gyalog csak mi tűnünk normálisnak (hozzáteszem: még mi sem az itteni átlagembernek, mert kiröhögnek és ledudálnak, amikor fejenként 8 zacskóval jövünk haza gyalog a Walmartból a 6 sávos út mellett). Ezt azonban azt kell, hogy mondjam, nem csodálom.

És, hogy a kedves lakótársaimról is szó essen, imádnivalóak (a maguk módján :D), de asszem meg lehet őket szokni ;) Vadakat Activity-zünk esténként. Csókoltatom Petrát, Danit és Aurélt J

Welcome

Helloka Drágáim,

Na, hát blogot is kéne vezetni, hátha történik valami izgi, írok nektek most egy kis beszámolót az eddigi 5 napomról röviden.

Akkor bele is csapok a lecsóba... Münchenben az átszállásnál majdnem nem engedtek át a passport controllnál, mert amcsi útlevéllel nem tudtam igazolni, hogy kettős állampolgár vagyok (és nem volt nálam más papír), és így csak max 3 hónapig tartózkodhatnék Európában vízum nélkül, de aztán kidumáltam magamJ (Már Magyaro-on is angolul beszéltek hozzám mindenhol az útlevelem miatt :D)

A lakás az elég fasza, saját szobám van, és az ablakom nem egy gyárra néz (mint ahogy eleve elrendelve kéne lennie az egésznek), hanem a Rocky Mountainsre (így menőbben hangzik, mintha azt írnám ’Sziklás Hegység’), ja és a legfaszább, hogy be tudok menni a saját gardrobomba.


Amúgy nagyon még nem jártuk be Colorado Springset, csak a környéken voltunk, mert kocsi nélkül nem sok mindenre megyünk, bevásárlásnál is taxival (yellow cab, hoppá) kell haza jönni. Mondjuk tegnap előtt bementünk a városba bankkártyát csináltatni (van csekk-könyvem oppácska), aztán megvacsiztunk a Wendy’s-ben, csak visszafelé már nem járt busz, csöppet megszívtuk, mert kb 6 mérföldre voltunk otthonról, és csak kbra tudtuk az utat, hogy hogy jöttünk busszal. A taxi az nagyon drága lett volna ilyen hosszú útra, szóval elkezdtünk gyalogolni, aztán végül 2,5 óra alatt haza is értünk. De nagyon fasza volt, láttunk pár sikátort is útközben.

Legfontosabb: már Chicago-ban elkezdtem beleszeretni az amcsi srácokba, - meghalok, ha egy helyes jenki srác elkezd beszélni amcsi kiejtéssel- ráadásul láttam már nem kevés fogamra való prédát. Szóval lehet beruházok egy férjre és sok kis cukorbogyó félvér gyerekre … najó, itt még nem tartunk.

Tegnap rendes amerikai módjára Taco Bellsben kajáltunk, ami szintén állati finom volt és dagadt nők vettek körül. Negatív tapasztalataimon erőt véve motivációm arra késztetett, hogy lemenjek a konditerembe…..internetezni:D najó, azért 20 percet bicikliztem is az egyik gépen, szóval elégettem legalább egy fél deci colát. Tényleg dagadt leszek, wááá.

Ma legalább 18-20 fok volt, és süt a nap, csicseregnek a madarak, gyönyörű a hegység, és még a maitenance guyt is Bobnak hívják, mint a filmekben :D (Petra kedvéért :))

Amúgy meg az emberek hozzáállása mindenhez tök más, teljesen pozitív, egész nap pörögnek, mosolyognak, és nem azért mert külföldiek vagyunk, hanem tuti szteroidozzák magukat. Najó nem, náluk ez szimplán természetes, hogy nem vágják át az embert. Mindenki segítőkész, barátságos, és ha azt mondjuk ’we came from Hungary’ csak annyit mondanak ’cool’ = fogalmuk sincs, hogy az mi, de legalább úgy tesznek, mintha. Jájjj, a bankba a forma, aki csinálta a bankszámlánkat az is mekkora arc volt, tényleg vicces ember, bár amikor kérdezte Petrát, hogy Budapest a középső neve-e, és kiderült, hogy az Magyarország fővárosa, csöppet látszott, hogy cikinek tartja, de yo’ bro, who cares?! :D